Tegnap felkerült egy fotóm a napiszar.com-ra. Juppijééé, híres lettem!

Pedig már azt hittem, a magyar rajongóim elfelejtettek, mióta külföldre költöztem. Na jó, tudom, nem egy Playboy címlap, de valahol el kell kezdeni, na. De most komolyan: eddig - bár tudtam, hogy létezik az oldal - nem igazán voltam tudatában, hogy miről is szól. Most szembesültem vele, hogy tele van mások lejáratásával, nyilvános megszégyenítésével, akár bosszúpornóval is. Válogatás nélkül, szexmunkásról és nem szexmunkát végzőkről is vannak fent képek degradáló jelzőkkel, sok esetben privát Facebook profil linkkkel. 

Hmm, korrekt, nagyon korrekt..

Valaki tudja, hogy ilyenkor a Facebook link megosztása kimeríti-e a személyiségi jogok megsértését, esetleg az email címé, mivel többször a nekik írt emaileket is megosztják kitakarás nélkül, amikben a posztolt lányok könyörögnek a poszt eltávolításáért és/vagy fenyegetőznek? Vagy hogy a posztoló levágja a képről a fotós vízjelét? Most nincs kedvem átnyálazni a Btk-t.

Elolvastam az adatkezelési szabályzatot, ők mossák kezeiket, a felelősség a posztolót terheli, de az oldal üzemeltetőjének is ellenőriznie kellene a nagykorúságot, nemde? Tavalyi évben a PornHub is valami hasonlóba futott bele és szigorításokra kényszerült, itthon pedig a bosszúpornóval és azzal, hogy az oldalon megosztott személy betöltötte-e a 18. életévét, nem foglalkozik senki?

Persze, azonnal volt egy-két White Knight, aki azonnal jelezte felém, hogy felkerültem a szégyenfalra. Bár az, hogy mások, akik csak úgy bejelölgettek Facebookon mire számítottak, örök rejtély marad számomra. Arra, hogy majd egy bejelöléstől csak úgy magától lecsúszik a bugyim? Na de kérem! Én tisztességes szexmunkás vagyok! Fizetést kapok a munkámért és adót fizetek belőle. (Azok, akik nincsenek tisztában a szexmunka fogalmával, itt pótolhatják a hiányosságot. A kurva kifejezés használata már olyan ósdi, haladjunk a korral, kérem szépen.)

Azért gyorsan leszögezek pár dolgot:

Nekem nem tudott ártani vele. Aktmodellként rengeteg fotóm van fent a neten, szerintem itt sem ez volt a debütálásom. A privát Facebookom belinkelése ugyan okozott 1-2 kéretlen üzenetet és bejelölést, de szerencsére létezik a DELETE és a BLOCK gomb is. A családom és az ismerőseim tudják, hogy mivel foglalkozom, a saját főnököm vagyok, általában pedig a randizás kezdeti szakaszában a kiszemelttel is közlöm, hogy ne érje őt meglepetés. 

Én magam pedig nem szégyenkezem miatta. Bocsika. Ha azt vesszük, hogy én azzal keresem a kenyerem, hogy levetkőzöm és fizetem az adómat nem ártva senkinek, szemben azzal, aki életeket tesz tönkre az ilyen képek öncélú posztolgatásával, szerintem egyértelmű, hogy ki a nagyobb ganéj. Ja, hogy Magyarországon még mindig helytálló a kifejezés, hogy aki kurvának áll, ne sírjon, ha megbasszák? Lépjünk már túl ezen, és hagyjuk a másikat élni. Mindenki követ el hibát, mindenki hoz rossz döntést. Sokan, akiket megosztottak az oldalon, idővel abbahagyják a szexmunkát és szeretnének családot vagy normális munkahelyet, és egy-egy ilyen kitörölhetetlen poszt hatalmas károkat tud okozni a magánéletükben. Azokról a helyzetekről nem is beszélve, amikor naiv lányoktól gyűjtik be a képeket mindenféle kamu szöveggel. Milyen egy "sinister" lélek az, aki ilyenekben éli ki magát? És azok, akik asszisztálnak hozzá, követik az oldalt és kommentelnek? Ők se jobbak. Bele se gondolnak, hogy a lányuk, a párjuk, de mivel a milfek is népszerűek, akár az anyjuk is áldozatává válhat egy olyan szexuális predátornak, aki az interneten szedi a gyanútlan áldozatait. Onnantól kezdve pedig már csak egy lépés, hogy ők is felkerüljenek a napiszarra.

Mindenesetre én várom a percet, amikor zárul a "Lakat".

Egyre több nő ismerősömtől hallom a szlogent, hogy szeretni nem csak Valentin-napon kell, de most engedjétek meg, hogy inkább a férfiakhoz szóljak. Egy kapcsolatot ünnepelni kell, nem pottyan minden csak úgy az ölünkbe. Legyen szó évfordulóról vagy a Valentin-napról, a nőnek jól esik az a megkülönböztetett figyelem, amitől más lesz ez a nap, mint a többi. (Hölgyeim, a férfinak is jól esik, ezt ne feledjük.)

Elégszer hallottam, hogy a férfiak mennyire utálják a Valentin-napot. Ez elszomorít, mert mi, nők, valójában vágyunk rá, hogy szívünk választottja különös figyelemmel ajándékozzon meg ezen a napot. Még az egyedülálló nők is titkon abban reménykednek, hogy valaki kitünteti őket a figyelmével, ha mással nem, hát egy szál virággal.

Tipp utálkozóknak:

Ha nem vagy kifejezetten a romantika nagymestere, nem várunk tőled ezen a napon jól megszervezett leánykérést és gyémánt gyűrűt, az sem kell, hogy virággal borítsd be a lakást vagy hétfogásos vacsorával várj haza. Ezek nagyszerű dolgok, de hidd el, egy szál rózsa is megteszi a hatását. Vagy csokoládé. Az mindig működik. Egy kis üzenet hátrahagyva a konyhaasztalon mosolygóssá varázsolja a fáradt reggelt. Kis, egyszerű dolgok képesek nagy hatásra. Szóval ne keress kifogásokat, hogy miért is kell ezt a napot utálni, hanem irány a virágbolt! A barátnőd figyelemre éhes és ez egy nagyszerű alkalom, hogy egy kicsit ünnepibbé tegyétek a kapcsolatot. És ha te boldoggá teszed őt, a nap végén ő is megjutalmaz téged. Hát nem éri meg?

Haladó szint:

Ha egy kicsit nagyobban gondolkozol, itt van néhány jó tanács. Apró ajándék. Szexi fehérnemű (és a végkifejlet garantált). Te a konyhában. Te a konyhában, vacsorát készítesz (legyen az bármilyen egyszerű). Te a konyhában, pucéran készíted a kedvenc ételét. Tökétetes! Ha mindehhez még egy üveg jól behűtött bor vagy pezsgő is társul és ha még marad energiád egy csöpögős szerelmes filmet végignézni vele a nap végén, az élmény megfizethetetlen.

Szakértőknek:

Ha már megérett benned a döntés, az erre a napra időzített leánykérés egy felejthetetlen élmény lesz. Még akkor is, ha nincs szándékában hozzád menni. Ékszer. A hálószoba virággal, léggömbbel vagy gyertyákkal feldíszítve. (Figyelem, léggömb és gyertya együtt nem a legjobb választás, biztosítsd a kellő távolságot a kettő között) Légy kreatív! Minél több energiát fektetsz ebbe a napba, annál több örömet fogsz kivenni belőle. És soha többé nem fogod utálni a Valentin-napot.

Kíváncsi vagyok, neked mi volt a legromantikusabb Valentin-napod. Írd meg kommentben!

Illetve, ha te is a Valentin-nap utálók táborát erősíted, miért?

A sztiptíztáncos szexmunkás? Kérdezhetnéd. Először is tisztázzuk, ki is a szexmunkás, mert itthon még ennek a fogalomnak a meghatározásával gondok vannak. Kevesen tudják, hogy a szexmunka 1999 óta legális tevékenység Magyarországon, 2007 óta pedig lehetséges egyéni vállalkozói engedély kiváltásával űzni ezt a foglalkozást, számlát adni a szolgáltatásról és adózni utána. Ettől függetlenül, sajnos, az itthoni szexmunkások többsége nem próbálja legális körülmények között végezni a munkáját.

A szexmunkás az a személy, akit a szexiparban alkalmaznak.  A szexmunkás kifejezést a szexiparban dolgozókra használják, ide tartoznak a prostituáltak, de úgyszintén a sztriptíz táncosok, webkamera modellek, escortok, pornószínészek, szex chat-elést vállaló vagy BDSM szerepjátékban üzleti céllal részt vevő egyének. Gyakorlatilag mindenki, aki szexuális magatartásra vonatkozó értékesítést vagy kereskedelmet folytat, függetlenül attól, hogy maga a szexuális aktus bekövetkezik-e vagy sem. Tehát igen, a sztriptíztáncos szexmunkás.

A szexmunkás kifejezést Carol Leigh szexmunkás és aktivista alkotta meg 1978-ban, főleg azért, hogy a tevékenység munka jellegét hangsúlyozza és kevésbé pejoratív szót használjon a prostituált helyett. Használata hamar népszerűvé vált és azóta sokkal szélesebb körben elterjedt, főleg a tudományos publikációkban.

A szexmunkások egyaránt lehetnek olyan nők, férfiak és transzneműek, akik pénzt vagy árut kapnak a szexuális szolgáltatásokért cserébe, és tudatosan határozzák meg ezt a tevékenységeket jövedelemszerzésnek. Azért dolgoznak, mint mindenki más: hogy pénzt keressenek.

Nem minden szexmunkás egyforma, más társadalmi csoportból, rengeteg különféle motivációval kezdenek bele. Van, aki élvezi a munkáját, van, aki legszívesebben más foglalkozást választana, ha tehetné. Sokuknak azonban korlátozott lehetőségeik vannak más szakma választására. Az utóbbi időben egyre több egyetemista, főiskolás választja ezt a pénzkereseti lehetőséget, hogy tanulmányaikat finanszírozzák.

Sok szexmunkás azért választja ezt a munkát, mert a részmunkaidőben végezhető munka rugalmas napi beosztást tesz lehetővé, és nagyfokú szabadságot biztosít. Mások - mint én is - szeretnek a saját főnökeik lenni.

Unják az osztrák emberek a szexuális tevékenységet? Egyáltalán nem! Fucking - egy kis falu Nyugat-Felső-Ausztriában - lakóinak lett elege az oda érkező turistákból, akik csak a várostáblájukkal akartak fotózkodni. 2021 januárjától a falu neve tehát Fugging.

Az elmúlt években a 100 fős kis falu népszerű megállóhely lett a főként angol nyelvterületről érkező turisták számára. A látogatók a falu bejáratánál és kijáratánál lévő útjelző táblák mellett készítettek képeket, és közzétették a közösségi médiában. Az internet és az Instagram előtt senki sem tudott a falu létezéséről. Azóta a falu felkerült a világ legviccesebb helyneveinek listájára. Ha Google-ben rákeresel Fucking-ra, Ausztria megemlítése nélkül, akkor mindenféle pikáns kép lesz a találatok között, de a faluról valószínű egy sem. Így a falusiak úgy döntöttek, hogy a helység nevét a kevésbé obszcén Fuggingra változtatják. Remélik, hogy ez megakadályozza a turistákat abban, hogy fényképezzék és ellopják a városjelzéseket, és kigúnyolják otthonukat a közösségi médiában.

Szakértők szerint a falut a 11. sz  ázad óta Fucking-nak hívják. A falu hivatalosan 1070 körül már lakott volt, és valószínűleg Adalpert von Vucckingen nevű helyi nemesről nevezték el. Ennek ellenére a helyiek szerint a város neve egy bajor arisztokratától, Fockótól származik a 6. században. A helyi dialektusban a Fucking-ot „fooking”-nak ejtik. A város nevének azonban németül nincs jelentése. Oberfucking és Unterfucking, két szomszédos falucska nevének megváltoztatásáról egyelőre nincs hír.

A helyiek a hírekből tudták meg, hogy rajtuk röhög a világ, miután falujuk Kurt Palm osztrák regényíró könyvének hátterét képezte, amelyből később Bad Fucking címen filmet is készítettek.

2010-ben a Fekete-erdőben egy sörfőzdének sikerült Fucking Hell néven sörmárkát bejegyeztetnie, miután meggyőzték az Európai Unió Védjegyek és Formatervezési Nyilvántartási Irodáját, hogy ez inkább az osztrák falura való hivatkozás, mint káromkodás. Szép munka!

Fuckingnak ugyan nem fog hiányozni a nemzetközi hírnév, de néhány helységnév még mindig ad okot mosolyra:

• Dildo Newfoundlandon, Kanadában
• Glasscock Texasban
• Pee Pee Township Ohióban
• Intercourse, Pennsylvaniában,
• Wank és Petting Németországban,
• Condom Franciaországban
• Pornó a nigériai Gombe-ban

De hogy ne menjünk messzire, itt van nekünk Pornóapáti, Heréd, Bugyi, Ondódról nem is beszélve.

A cikk angol nyelvű verzója itt található.

Ismersz más vicces és pikáns helyneveket a térképen?

Oszd meg velünk kommentben!

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy fotóművész, aki egy szép napon talált egy gyöngyöt. Mivel úgy gondolta, hogy a gyöngy gömbölyűsége igazodik a női test idomaihoz, elkezdte azt használni a művészetében. Fotóit pedig hetedhét országon túl is megcsodálják.

Stefan aktfotósként nem profi modellekkel dolgozik, hanem hétköznapi, átlagos nőkkel. Sokan közülük nincsenek megelégedve önmagukkal, a testükkel és az esztétikusan elkészített fotóktól várnak valami pozitív megerősítést – és minden kétséget kizáróan meg is kapják azt.

Honnan jött az ötlet?

Több éve foglalkozom aktfotózással és az évek során elég sok stílust kipróbáltam az aktfotózáson belül. Kerestem a saját stílusomat, azt ahogy én látom a női test ábrázolását. Majd egy fotózásra készülve, valami újdonságot keresve ráakadtam pár gyöngysorral készült képre, amik megtetszettek és arra gondoltam ezt nekem is kell próbálnom. Szerencsére a modellemnek és nekem is tetszett az első próba eredménye, így hát maradtam a gyöngyöknél. Folytattam a felfedezést és lassan kialakult a Gyöngy sorozatban is látható fekete-fehér, árnyékos, a vonalakra és formákra koncentráló stílusom.

Kifinomult nőiesség sugárzik a fotóidról. Miért éppen a gyöngyöket választottad, hogy kiemeld a női test szépségét?

Úgy érzem, a gyöngyök tökéletes kiegészítői a női testnek. Finoman, lágyan ölelik körbe, nem gúzsbakötik a testrészt amit körbevesznek, hanem kiemelik annak szépségét, legyen szó nyakról, hátról, fenékről. A gömbölyűségük visszaköszön a női formákban, így hangsúlyozzák annak a testrésznek a nőisségét ahová épp felkerülnek. Gyöngysorként nagyszerűen vezetik a néző tekintetét, hogy az pont azt lássa meg a képen, amit én mutatni szeretnék neki.

Szerinted ma mitől NŐ a nő?

Szerintem attól válik a mai nő is igazi Nővé, ha meg tudja tartani a nőisségét a mai társadalmi kihívások és átalakulások dacára. Mert a mai világ sokat követel a nőktől, munka és érdekérvényesítés terén, egyre inkább elvárás velük szemben az, hogy megállják a helyüket egyedül a világban, ennek ellenére úgy érzem, hogy ugyanilyen fotnos az is, hogy néha tudjanak törékenyek, kecsesek, finomak lenni.

Mint fotós, mi az a plusz, amit a modelljeidnek adsz, az elkészült képeken kívül?

Hát ezt lehet inkább a modelljeimtől kellene megkérdezni. Szerintem az, hogy résztvesznek egy aktfotózáson, lehetőséget teremt arra, hogy kilépjenek a komfortzónájukból, kipróbáljanak egy érdekes és izgalmas dolgot. És habár ez lehet, hogy elég sok izgalommal, aggodalommal, stresszel jár azért a többség egy olyan élménnyel gazdagodik, ami megerősíti a hitét önmagában, elhiszi magáról, hogy ő is értékes és természetesen szép.

Van olyan kiemelkedő történet, amire büszke vagy és megosztanád velünk?

Nem tudnék egy bizonyos történetet kiemelni, mert minden résztvevőm aki eljött és résztvett egy-egy sikersztori, a maga történetével, küzdelmével és győzelmével. Én mindenkire nagyon büszke vagyok aki részt vett és legyőzte a saját félelmit és a társadalmi konvenciókat. De ha mindenképp egy bizonyos történetet kellene kiemelnem, akkor azt mondanám, azokra a modelljeimre vagyok nagyon büszke, akik a nálam átélt fotózás hatására úgy döntöttek, hogy nem elégszenek meg a sorozatban való részvétellel, hanem belevágnak az aktmodellkedésbe, mert folytatni akarják azt ami ott elkezdődött.

Milyen visszhangja van a képeknek a férfiak körében?

A férfiaknak általában két reakciójuk van, azon kívül, hogy nagy általánosságban szeretik nézegetni a meztelen nőket. Az ismerőseim, mikor kiderül számukra mit csinálok rendre irigykedő megjegyzéseket tesznek és nagy elánnal ajánlgatják magukat segédnek, ami szerintem teljesen érthető, hisz minden férfiban ott az ősi ösztön, hogy meztelen nő közelébe férkőzhessen. Egy másik reakció, amit elég gyakran megtapasztalok, hogy a képeimet nézegetve a férfiak azt kérdezik “Csak ennyi? Hisz ezen alig látszik valami.” Sajnos ezt a hozzáállást is meg tudom érteni, hisz a képeim visszafogottak és nem mutatnak túl sokat. Mert számomra a nőiesség és az akt nem a puncivillantásról szól, amit nem minden férfi ért. Hisz a mai világban annyi szexuális tartalom veszi körül őket, hogy az én képeim nem érik el az ingerküszöbüket.

Volt olyan modelled, akit a párja elkísért a fotózásra?

Elég sokszor előfordult, hogy a párja elkísérte a modellt. Több alkalommal pont a férfi volt az aki rátalált a sorozatra és beszélte rá a párját, hogy vegyen részt a fotózáson, tudva azt, hogy felesége/barátnője önértékelésének jót tenne, ha végre úgy láthatná magát (az én kamerámon keresztül), ahogy a párja (férje, barátja) mindig is látta őt, szépnek és nőiesnek. Persze voltak kevésébé megértő párok is, akik elég szkeptikusan álltak a fotózáshoz, de a végére, a képeket látva, és persze azt, hogy a fotózáson semmi olyan nem történik ami esteleg az ő fantáziájukban élt egy aktfotózásról, megenyhültek, és büszkék voltak az ő “aktmodelljükre”.

Mit szól a te párod, családod a fotókhoz?

Amikor elkezdtem aktfotózással foglalkozni a párom elég szkeptikusan állt a dologhoz, nem igazán értette, hogy pontosan miért is csinálom én ezt. Megvolt benne az egészséges féltékenység, ami szerintem minden nőben ott lenne, ha a férje elkezdene meztelen nőket fotózni. De az idő előrehaladtával, látva a munkáimat eltűnt ez a féltékenység és most már ő a munkám legnagyobb támogatója. Nagyon büszke volt, mikor az elsők között szerepelhetett a Gyöngy sorozatban.

Mennyire van negatív visszhangja az aktfotózásnak ma Magyarországon?

Inkább úgy mondanám, hogy erősen negatív a megítélése. Az átlagember tele van előítéletekkel ami magát az aktfotózást illeti, még akkor is ha a végterméket egy aktfotót, vagy akár akt festményt szépnek és ízlésesnek ítél. Amikor maga a tevékenység (az aktfotózás) kerül szóba akkor a többségben az a kép jelenik meg, hogy a modell egy céda amiért egy idegen férfi előtt levetkőzik, a fotós pedig egy szexmániás “erőszaktevő”, aki tuti, hogy megizéli vagy legalábbis megtaperolja a modelljét. Szerencsére aki részt vesz egy ilyen fotózáson, az hamar rájön a valóságra, hogy milyen izgalmas alkotó munka folyik egy ilyen fotózáson és elviszi a hírt másoknak is.

Ami a visszhangot illeti az jószerével nincs is itt Magyarországon, jobbára mindenki úgy tesz mintha ez egy nem létező műfaj lenne, a médiát csak akkor érdekli egy akt, amikor azon egy celeb szerepel.

A fotókból elkészült egy könyv is, amihez én írtam az előszót. Mi lesz a következő lépés? Egy kiállítás?

Az előszóért nagyon hálás vagyok, mindenkinek nagyon tetszett. A könyvet hamár elkészült szeretném kereskedelmi forgalomba hozni, mégha nem is lesz egy bestseller. Bízom benne, hogy sikerült eljutattni minnél több olyan emberhez, aki értékeli a művészi akt fotgráfiát és még szereti papíron látni a fotókat a mai digitális világban.

A kiállítás egyenlőre még csak terv formájában létezik, de dolgozok rajta, hogy minnél hamarabb megvalósuljon. Amint meglesz a helyszín, ami szeretne helyet adni egy akt kiállításnak neki is látok a nyomatok elkészítésének. Közben dolgozok tovább, egy újabb akt sorozaton amiben szintén csak amatőrökkel szeretnék együtt dolgozni. Az új sorozat címe Fény és árnyék.

Jól belegondolva nagy butaság, hogy néhány férfi még mindig kényelmetlenül érzi magát az óvszer vásárlása során, hiszen az már több, mint 13.000 éve létezik. Úgy van, az óvszer történetének kezdete egészen a barlangrajzok idejére nyúlik vissza, és bár a latex a mai kor találmánya, a múltban az emberek szélsőséges megoldásokat találtak a biztonságos szex gyakorlásához és meghökkentő – bár kevésbé hatékony és kényelmes - dolgokhoz folyamodtak hogy elkerüljék a nem kívánt terhességet és a betegségeket. Valójában a férfiak mindenféle furcsa dolgot kipróbáltak, míg az óvszer jelenlegi modelljének feltalálása számtalan férfit mentett meg a váratlan hírtől egy szenvedélyes éjszaka után.

 A fogamzásgátlás kezdete

Ma már ha belépsz a férfi mosdóba egy éjszakai klubban, szinte biztos, hogy találsz egy óvszerautomatát a falra szerelve, mely felajánlja a gumit a srácokat, akik nagy reményekkel indultak el az éjszakába. Nos, kiderül, hogy az óvszertörténet egészen az őskorig nyúlik vissza, ugyanis az óvszer használatának első ismert ábrázolása egy francia barlangrajzon található. A nyers rajz egy olyan férfit ábrázolt, aki szexuális tevékenységet folytat és a történészek úgy vélik, hogy egyfajta állati bőrt használt védelem gyanánt. Szegény ősemberünknek nem nagy választéka volt, azzal kellett okoskodnia, amit a barlangja körül talált.

Gyorsan ugorjuk vissza néhány ezer évvel az óvszer történetében, hiszen a fogamzásgátlás eme módja egyaránt megjelenik az egyiptomi hieroglifákon és a görög mitológiában. Az egyiptomiak ágyékkötőt viseltek, hogy megvédjék magukat a naptól és a sérülésektől, és néhány történész azon spekulált, hogy a férfiak a vékony vászonlapokba csomagolták a péniszüket szex közben is.

Az ókori Görögországban az óvszer egyik legkorábbi utalásának középpontjában a krétai Minos király áll. A görög mitológia elmondása szerint Minosnak "kígyók és skorpiók" vannak a spermájában, és valamilyen fogamzásgátló módszert kell használnia, hogy megvédje feleségét a „kígyóharapástól”. Ami az óvszert illeti, valószínűleg kecske húgyhólyagját használta.

Az ókori rómaiak folytatták az állati hólyagok és belek használatát annak érdekében, hogy élvezzék a biztonságos szexet a legendás római orgiák korában. Sajnálatosan a Római Birodalom végére eme fogamzásgátló módszer bármely dokumentációja megszűnt, és Európában a 15. századig nem is jelent meg újra.

Ez idő alatt a japánok és a kínai kifejlesztették a saját verziójukat, bár az teljesen eltért az előtte használtaktól. A Glans óvszerként ismert ázsiai változat csak a férfi hímtagjának csúcsát fedte le, és állati belekből, selyempapírból, állati szarvakból és akár teknősbéka páncéljából is készülhetett. Szerencsére az óvszer-technológia szép lassan fejlődésbe kezdett, így nem volt továbbra szükség állati szarvak és teknőspáncél alkalmazására.

 Az óvszer reneszánsza

A 16. század körül a „francia betegségként ismert” - emiatt a franciák határozott pironkodnak - szifilisz elterjedt egész Európában. Ez nagy problémát jelentett, amíg az olasz orvos Gabriele Falloppio, a Fallopian csövek névadója fejlettebb változatot vezetett be az óvszer elleni küzdelem érdekében. Ez az új és továbbfejlesztett óvszer egy kémiai anyagba áztatott vászonköpeny volt, amely ráilleszkedik a péniszre, és szalagokkal kötötték meg. Mint egyfajta ajándékcsomagolás a biztonságos szexhez. Falloppio olyan messzire ment el abban, hogy tanulmányozza az új szifilisz elleni találmányát, hogy azt 1000 résztvevőn ki is próbálta. Örömére és valószínűleg megkönnyebbülésére a résztvevők egyike sem kapta el a betegséget, így Falloppio lett az első bizonyított óvszer feltalálója, amely védelmet nyújt a szexuális úton terjedő betegségekkel szemben.

Sajnos Falloppio új óvszerének sikerével a vallási és tudományos közösségek vitája is megkezdődött. 1605-ben Leonardus Lessius, egy katolikus teológus, nevezte először az óvszert erkölcstelen. Egy évszázaddal később, Daniel Turner angol orvos indított el kampányt az óvszerhasználat ellen, azzal érvelve, hogy ezzel a hűtlenséget népszerűsítették, mert az óvszer használata a férfiakat a gyakori partnercserére ösztönözte.

Az óvszer-ellenzők kritikája ellenére azonban az állati belekből készült óvszerek egyre szélesebb körben elérhetővé váltak, és a 18. század végén egész Európában és Ázsiában lévő kocsmákban és fodrászüzletekben is megtalálhatóak voltak. A drága természetük miatt azonban azok, akik megvették, gyakran újrahasznosították azokat.

 A gumi és a latex mindent megváltoztat

A 19. században az óvszerpiac gyorsan növekedett, annak ellenére, hogy egyes parlamenti képviselők az Egyesült Királyságban a szifilisz elleni védelem elégtelen módjának vélték. Ebben az időben a munkásosztály körében is kezdett elterjedni az óvszerhasználat.

Nagyrészt a Goodyear gumiabroncsnak köszönhető, hogy az óvszerek állati hólyagokból való készítését felváltotta a gumi. Charles Goodyear 1839-ben feltalálta a gumi vulkanizálást, és 1855-re az első gumi óvszer is létrejött. Ezek az óvszerek még mindig messze voltak azoktól, amiket ma ismerünk. Kezdetben ezek a korai „gumiknak” könnyen leestek és csak a pénisz csúcsát fedték le. Ez azt jelentette, hogy azok, akik valóban szerettek volna hatékony óvszert vásárolni, meg kellett keresniük az egyéni méretezést.

Míg az állati alapanyagokból készült óvszerek még mindig népszerűek voltak, az új gumit a 19. század közepén az újságokban hirdették meg és az európai szegényebb városrészekbe is eljuttatták a szakirodalmat a fogamzásgátló használatára vonatkozó utasításokkal.

A gumi feltalálása nagy lépés volt az óvszer történetében, az igazi változást mégis 1920-ban a latex feltalálása hozta meg. Ezáltal az óvszer mérete lényegében „mindenki számára egyforma” lett - vagy többnyire – és az eladás megduplázódott.

Korábban a gumi óvszerek gyártása meglehetősen veszélyes gyakorlat volt, mivel benzint és benzolt is használtak, így a gyártási folyamat tűzveszélyes volt. Az újonnan feltalált latex óvszerrel azonban a gyári tüzek esélyeinek csökkentésére és olcsóbbá tételére.

Az első világháború alatt az Egyesült Államok és Nagy-Britannia nem osztott szét óvszert a katonáiknak, ami 400000 dokumentált szifilisz és gonorrhoea esetet eredményezett. Szerencsére felismerték ezt a hibát, így a második világháborúban óvszereket adtak ki a katonáknak, sőt még azok használatát is támogatták olyan jelmondatokkal, mint például: „Ne felejtsd el – helyezd fel, mielőtt behelyezed.”

A 20. század latex-óvszerét jelentősen felújították, amikor 1957-ben a Durex az első óvszerét kenőanyaggal vonta be. 1965-ig a szexuálisan aktív felnőttek 42 százaléka alkalmazta, és a házaspárok 60 százaléka jelentette, hogy óvszert használtak a hálószobában.

Míg az óvszerek egyre népszerűbbek lettek, az 1980-as évek AIDS-járványáig nem váltak igazán fontossá és milliárd dolláros iparággá. Az AIDS elleni kampányok segítették az óvszert az élvonalban, a leghatékonyabb fogamzásgátló eszközként a szexuális úton terjedő betegségek megelőzésére. Ami pedig az óvszert bíráló múlt prüdériáját illeti, Francis pápa megerősítette, hogy a Zika vírus terjedésének megakadályozásának a legjobb módja „zokniban szeretkezni”.

A cikk eredeti, angol nyelvű verziója itt található.

Görögországban találkoztam Gisellel. Az első perctől szimpatikus volt és barátnők lettünk. Emlékszem, a legelső dolog, ami feltűnt rajta, hogy ugyanolyan szív alakú rózsakvarc medált viselt a nyakláncán, mint ami nekem is volt. De nem csak a nyakláncunk volt hasonló, hasonló volt az érdeklődési körünk és véleményünk is sokmindenről, ahogyan a világot láttuk. Ugyanúgy osztoztunk az utazás iránt vágyakozásban is, így elhatároztuk, hogy a jövőben együtt hódítjuk meg a világot. Párban dolgozni amúgy is biztonságosabb, mert mindig van valaki melletted, akire támaszkodhatsz. Egy este nem volt áram az egész városban, így a klubb nem nyitott ki, mi pedig otthon ültünk a laptopom előtt és keresgéltünk az Interneten – ami hol volt, hol nem volt – a különböző ajánlatok között, hogy hová is utaznánk szívesen.

- Nézd, ez egy klub Dél-Afrikában! Mehetnénk szafarizni!

- Tényleg jól hangzik. Itt van egy másik Hong Kongban. Szuper képek! Onnan mehetnénk Thaiföldre búvárkodni.

- Menjünk Guamra! Ott van egy katonai bázis.

- De a kanadai klubban is jók a feltételek.

Ma kijelenthetem, hogy 17 különböző országban dolgoztam, számos különböző városban, Kanadától a kínai Makaóig. Néha Gisellel együtt, máskor nélküle. Néhány helyen nem maradtam tovább két napnál, máshol hónapokig leragadtam. Rengeteg választási lehetőségem volt, hogy hova is szeretnék menni. Ebben a formában magánvállalkozóként én vagyok a főnök, igaz ugyan, hogy a klub szabályait betartva kell a munkám végeznem, de magamnak, magamért dolgozom. Ha egy hely nem tetszik, bármikor leléphetek, max vállalom annak a lehetőségét, hogy nem fizetnek ki. A világ bármely pontján lehet egy klubbot találni, úgyhogy nincs mitől félnem.

Egy napsütéses áprilisi napon történt, amikor becsuktam magam mögött az apartman ajtaját, vettem egy mély lélegzetet, kezembe vettem a bőröndöm és fejest ugrottam az ismeretlenbe. A hatalmas üvegajtó belső oldaláról nézve olyan hívogatónak és biztonságosnak tűnt minden, és annak ellenére, hogy különböző kérdések tódultak a fejembe, tudtam, hogy nem fogok meghátrálni. Miért is tenném? Hezitálás nélkül nyomtam le a kilincset és léptem ki az utcára, a csípős szél finoman megpaskolta az arcom. Taxit hívtam hogy eljussak a benzinkútig, ahol a találkozót beszéltük meg a sofőrrel, akinek az volt a dolga hogy eljuttasson Arezzoig, egy kicsi olasz városkáig. A benzinkút kicsit kiesett a városközponttól, de a sofőr nem ismerte a városrészt ahol akkor laktam, ezért beszéltük meg a találkozót közel az autópályához, ami amúgy is útba esett. Ebben nem volt semmi különös. Minden úgy történt, ahogy előre lefixáltuk. Még mindig emlékszem a sofőr arcára, egy duci, mosolygós pasas volt. Semmi rémísztő nem volt benne, üdvözölt, bemutatkozott, majd bepakolta a bőröndömet a csomagtartóba. Három másik, ugyancsak barátságos lány ült az autóban. Maria, a sofőr barátnője és két idősebb lány. Mindegyikőjüket szimpatikusnak találtam, de Mariat különösen.

- Ez lesz az első alkalom? - kérdezte az egyik idősebb nő, amikor behuppantam mellé az autó hátsó ülésére. - Ne aggódj, ha bármi kérdésed van, ne gondolkozz, azért vagyunk itt, hogy segítsünk. Mi mind így kezdtük egykor.

A maradék aggodalmam is tovaszállt. Az autóban viccelődtünk, nevetgéltünk, hogy elüssük az időt, mint kölykök az iskolai kiránduláson. Azzal a különbséggel, hogy ennek a kirándulásnak nem éppen a nagyszerű olasz művészetek megismerése volt a lényege. Megálltunk néhányszor hogy kinyújtoztassuk a lábainkat és feltöltsük fáradt testünket egy kis kávéval és kajával. Gondolatban mégegyszer átfutottam a listát, de mindent rendben találtam. Minden benne volt a bőröndömben, amire csak szükségem lehetett: két pár magassarkúu – ha netán az egyik megadná magát – bikinik, extra mini rucik és rövidnadrágok. Temérdek mennyiségű smink. Mi másra lehet még szükségem? Ne pánikolj, figyelmeztettem önmgam, csak egy hétig leszel távol a fősulitól és észre sem veszik a többiek, viszont egy halom pénzzel térsz vissza. Azt mondtam a csoporttársaimnak, hogy nem érzem jól magam, ezért egy hétre hazautazom a szüleimhez, vidékre. Ártatlan kis füllentés volt, semmi több. És csak egy hétről volt szó. Az egész titkos utazasom secret mission in the night life ezzel a hazugsággal kezdődött el. Még ha tisztába is voltam vele, hogy ha kiderül, örökre megpecsételődik a sorson és rosszat gondolnak rólam az emberek, mégis ezt az utat választottam magamnak, teljesen tudatában a döntésem következményeinek és vállalva érte a felelősséget. Ezzel a döntéssel kezdődött az új életem, ez az a pont, ahol a történetem kezdődik.