Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy fotóművész, aki egy szép napon talált egy gyöngyöt. Mivel úgy gondolta, hogy a gyöngy gömbölyűsége igazodik a női test idomaihoz, elkezdte azt használni a művészetében. Fotóit pedig hetedhét országon túl is megcsodálják.

Stefan aktfotósként nem profi modellekkel dolgozik, hanem hétköznapi, átlagos nőkkel. Sokan közülük nincsenek megelégedve önmagukkal, a testükkel és az esztétikusan elkészített fotóktól várnak valami pozitív megerősítést – és minden kétséget kizáróan meg is kapják azt.

Honnan jött az ötlet?

Több éve foglalkozom aktfotózással és az évek során elég sok stílust kipróbáltam az aktfotózáson belül. Kerestem a saját stílusomat, azt ahogy én látom a női test ábrázolását. Majd egy fotózásra készülve, valami újdonságot keresve ráakadtam pár gyöngysorral készült képre, amik megtetszettek és arra gondoltam ezt nekem is kell próbálnom. Szerencsére a modellemnek és nekem is tetszett az első próba eredménye, így hát maradtam a gyöngyöknél. Folytattam a felfedezést és lassan kialakult a Gyöngy sorozatban is látható fekete-fehér, árnyékos, a vonalakra és formákra koncentráló stílusom.

Kifinomult nőiesség sugárzik a fotóidról. Miért éppen a gyöngyöket választottad, hogy kiemeld a női test szépségét?

Úgy érzem, a gyöngyök tökéletes kiegészítői a női testnek. Finoman, lágyan ölelik körbe, nem gúzsbakötik a testrészt amit körbevesznek, hanem kiemelik annak szépségét, legyen szó nyakról, hátról, fenékről. A gömbölyűségük visszaköszön a női formákban, így hangsúlyozzák annak a testrésznek a nőisségét ahová épp felkerülnek. Gyöngysorként nagyszerűen vezetik a néző tekintetét, hogy az pont azt lássa meg a képen, amit én mutatni szeretnék neki.

Szerinted ma mitől NŐ a nő?

Szerintem attól válik a mai nő is igazi Nővé, ha meg tudja tartani a nőisségét a mai társadalmi kihívások és átalakulások dacára. Mert a mai világ sokat követel a nőktől, munka és érdekérvényesítés terén, egyre inkább elvárás velük szemben az, hogy megállják a helyüket egyedül a világban, ennek ellenére úgy érzem, hogy ugyanilyen fotnos az is, hogy néha tudjanak törékenyek, kecsesek, finomak lenni.

Mint fotós, mi az a plusz, amit a modelljeidnek adsz, az elkészült képeken kívül?

Hát ezt lehet inkább a modelljeimtől kellene megkérdezni. Szerintem az, hogy résztvesznek egy aktfotózáson, lehetőséget teremt arra, hogy kilépjenek a komfortzónájukból, kipróbáljanak egy érdekes és izgalmas dolgot. És habár ez lehet, hogy elég sok izgalommal, aggodalommal, stresszel jár azért a többség egy olyan élménnyel gazdagodik, ami megerősíti a hitét önmagában, elhiszi magáról, hogy ő is értékes és természetesen szép.

Van olyan kiemelkedő történet, amire büszke vagy és megosztanád velünk?

Nem tudnék egy bizonyos történetet kiemelni, mert minden résztvevőm aki eljött és résztvett egy-egy sikersztori, a maga történetével, küzdelmével és győzelmével. Én mindenkire nagyon büszke vagyok aki részt vett és legyőzte a saját félelmit és a társadalmi konvenciókat. De ha mindenképp egy bizonyos történetet kellene kiemelnem, akkor azt mondanám, azokra a modelljeimre vagyok nagyon büszke, akik a nálam átélt fotózás hatására úgy döntöttek, hogy nem elégszenek meg a sorozatban való részvétellel, hanem belevágnak az aktmodellkedésbe, mert folytatni akarják azt ami ott elkezdődött.

Milyen visszhangja van a képeknek a férfiak körében?

A férfiaknak általában két reakciójuk van, azon kívül, hogy nagy általánosságban szeretik nézegetni a meztelen nőket. Az ismerőseim, mikor kiderül számukra mit csinálok rendre irigykedő megjegyzéseket tesznek és nagy elánnal ajánlgatják magukat segédnek, ami szerintem teljesen érthető, hisz minden férfiban ott az ősi ösztön, hogy meztelen nő közelébe férkőzhessen. Egy másik reakció, amit elég gyakran megtapasztalok, hogy a képeimet nézegetve a férfiak azt kérdezik “Csak ennyi? Hisz ezen alig látszik valami.” Sajnos ezt a hozzáállást is meg tudom érteni, hisz a képeim visszafogottak és nem mutatnak túl sokat. Mert számomra a nőiesség és az akt nem a puncivillantásról szól, amit nem minden férfi ért. Hisz a mai világban annyi szexuális tartalom veszi körül őket, hogy az én képeim nem érik el az ingerküszöbüket.

Volt olyan modelled, akit a párja elkísért a fotózásra?

Elég sokszor előfordult, hogy a párja elkísérte a modellt. Több alkalommal pont a férfi volt az aki rátalált a sorozatra és beszélte rá a párját, hogy vegyen részt a fotózáson, tudva azt, hogy felesége/barátnője önértékelésének jót tenne, ha végre úgy láthatná magát (az én kamerámon keresztül), ahogy a párja (férje, barátja) mindig is látta őt, szépnek és nőiesnek. Persze voltak kevésébé megértő párok is, akik elég szkeptikusan álltak a fotózáshoz, de a végére, a képeket látva, és persze azt, hogy a fotózáson semmi olyan nem történik ami esteleg az ő fantáziájukban élt egy aktfotózásról, megenyhültek, és büszkék voltak az ő “aktmodelljükre”.

Mit szól a te párod, családod a fotókhoz?

Amikor elkezdtem aktfotózással foglalkozni a párom elég szkeptikusan állt a dologhoz, nem igazán értette, hogy pontosan miért is csinálom én ezt. Megvolt benne az egészséges féltékenység, ami szerintem minden nőben ott lenne, ha a férje elkezdene meztelen nőket fotózni. De az idő előrehaladtával, látva a munkáimat eltűnt ez a féltékenység és most már ő a munkám legnagyobb támogatója. Nagyon büszke volt, mikor az elsők között szerepelhetett a Gyöngy sorozatban.

Mennyire van negatív visszhangja az aktfotózásnak ma Magyarországon?

Inkább úgy mondanám, hogy erősen negatív a megítélése. Az átlagember tele van előítéletekkel ami magát az aktfotózást illeti, még akkor is ha a végterméket egy aktfotót, vagy akár akt festményt szépnek és ízlésesnek ítél. Amikor maga a tevékenység (az aktfotózás) kerül szóba akkor a többségben az a kép jelenik meg, hogy a modell egy céda amiért egy idegen férfi előtt levetkőzik, a fotós pedig egy szexmániás “erőszaktevő”, aki tuti, hogy megizéli vagy legalábbis megtaperolja a modelljét. Szerencsére aki részt vesz egy ilyen fotózáson, az hamar rájön a valóságra, hogy milyen izgalmas alkotó munka folyik egy ilyen fotózáson és elviszi a hírt másoknak is.

Ami a visszhangot illeti az jószerével nincs is itt Magyarországon, jobbára mindenki úgy tesz mintha ez egy nem létező műfaj lenne, a médiát csak akkor érdekli egy akt, amikor azon egy celeb szerepel.

A fotókból elkészült egy könyv is, amihez én írtam az előszót. Mi lesz a következő lépés? Egy kiállítás?

Az előszóért nagyon hálás vagyok, mindenkinek nagyon tetszett. A könyvet hamár elkészült szeretném kereskedelmi forgalomba hozni, mégha nem is lesz egy bestseller. Bízom benne, hogy sikerült eljutattni minnél több olyan emberhez, aki értékeli a művészi akt fotgráfiát és még szereti papíron látni a fotókat a mai digitális világban.

A kiállítás egyenlőre még csak terv formájában létezik, de dolgozok rajta, hogy minnél hamarabb megvalósuljon. Amint meglesz a helyszín, ami szeretne helyet adni egy akt kiállításnak neki is látok a nyomatok elkészítésének. Közben dolgozok tovább, egy újabb akt sorozaton amiben szintén csak amatőrökkel szeretnék együtt dolgozni. Az új sorozat címe Fény és árnyék.