Egy napsütéses áprilisi napon történt, amikor becsuktam magam mögött az apartman ajtaját, vettem egy mély lélegzetet, kezembe vettem a bőröndöm és fejest ugrottam az ismeretlenbe. A hatalmas üvegajtó belső oldaláról nézve olyan hívogatónak és biztonságosnak tűnt minden, és annak ellenére, hogy különböző kérdések tódultak a fejembe, tudtam, hogy nem fogok meghátrálni. Miért is tenném? Hezitálás nélkül nyomtam le a kilincset és léptem ki az utcára, a csípős szél finoman megpaskolta az arcom. Taxit hívtam hogy eljussak a benzinkútig, ahol a találkozót beszéltük meg a sofőrrel, akinek az volt a dolga hogy eljuttasson Arezzoig, egy kicsi olasz városkáig. A benzinkút kicsit kiesett a városközponttól, de a sofőr nem ismerte a városrészt ahol akkor laktam, ezért beszéltük meg a találkozót közel az autópályához, ami amúgy is útba esett. Ebben nem volt semmi különös. Minden úgy történt, ahogy előre lefixáltuk. Még mindig emlékszem a sofőr arcára, egy duci, mosolygós pasas volt. Semmi rémísztő nem volt benne, üdvözölt, bemutatkozott, majd bepakolta a bőröndömet a csomagtartóba. Három másik, ugyancsak barátságos lány ült az autóban. Maria, a sofőr barátnője és két idősebb lány. Mindegyikőjüket szimpatikusnak találtam, de Mariat különösen.

- Ez lesz az első alkalom? - kérdezte az egyik idősebb nő, amikor behuppantam mellé az autó hátsó ülésére. - Ne aggódj, ha bármi kérdésed van, ne gondolkozz, azért vagyunk itt, hogy segítsünk. Mi mind így kezdtük egykor.

A maradék aggodalmam is tovaszállt. Az autóban viccelődtünk, nevetgéltünk, hogy elüssük az időt, mint kölykök az iskolai kiránduláson. Azzal a különbséggel, hogy ennek a kirándulásnak nem éppen a nagyszerű olasz művészetek megismerése volt a lényege. Megálltunk néhányszor hogy kinyújtoztassuk a lábainkat és feltöltsük fáradt testünket egy kis kávéval és kajával. Gondolatban mégegyszer átfutottam a listát, de mindent rendben találtam. Minden benne volt a bőröndömben, amire csak szükségem lehetett: két pár magassarkúu – ha netán az egyik megadná magát – bikinik, extra mini rucik és rövidnadrágok. Temérdek mennyiségű smink. Mi másra lehet még szükségem? Ne pánikolj, figyelmeztettem önmgam, csak egy hétig leszel távol a fősulitól és észre sem veszik a többiek, viszont egy halom pénzzel térsz vissza. Azt mondtam a csoporttársaimnak, hogy nem érzem jól magam, ezért egy hétre hazautazom a szüleimhez, vidékre. Ártatlan kis füllentés volt, semmi több. És csak egy hétről volt szó. Az egész titkos utazasom secret mission in the night life ezzel a hazugsággal kezdődött el. Még ha tisztába is voltam vele, hogy ha kiderül, örökre megpecsételődik a sorson és rosszat gondolnak rólam az emberek, mégis ezt az utat választottam magamnak, teljesen tudatában a döntésem következményeinek és vállalva érte a felelősséget. Ezzel a döntéssel kezdődött az új életem, ez az a pont, ahol a történetem kezdődik.