A sztiptíztáncos szexmunkás? Kérdezhetnéd. Először is tisztázzuk, ki is a szexmunkás, mert itthon még ennek a fogalomnak a meghatározásával gondok vannak. Kevesen tudják, hogy a szexmunka 1999 óta legális tevékenység Magyarországon, 2007 óta pedig lehetséges egyéni vállalkozói engedély kiváltásával űzni ezt a foglalkozást, számlát adni a szolgáltatásról és adózni utána. Ettől függetlenül, sajnos, az itthoni szexmunkások többsége nem próbálja legális körülmények között végezni a munkáját.

A szexmunkás az a személy, akit a szexiparban alkalmaznak.  A szexmunkás kifejezést a szexiparban dolgozókra használják, ide tartoznak a prostituáltak, de úgyszintén a sztriptíz táncosok, webkamera modellek, escortok, pornószínészek, szex chat-elést vállaló vagy BDSM szerepjátékban üzleti céllal részt vevő egyének. Gyakorlatilag mindenki, aki szexuális magatartásra vonatkozó értékesítést vagy kereskedelmet folytat, függetlenül attól, hogy maga a szexuális aktus bekövetkezik-e vagy sem. Tehát igen, a sztriptíztáncos szexmunkás.

A szexmunkás kifejezést Carol Leigh szexmunkás és aktivista alkotta meg 1978-ban, főleg azért, hogy a tevékenység munka jellegét hangsúlyozza és kevésbé pejoratív szót használjon a prostituált helyett. Használata hamar népszerűvé vált és azóta sokkal szélesebb körben elterjedt, főleg a tudományos publikációkban.

A szexmunkások egyaránt lehetnek olyan nők, férfiak és transzneműek, akik pénzt vagy árut kapnak a szexuális szolgáltatásokért cserébe, és tudatosan határozzák meg ezt a tevékenységeket jövedelemszerzésnek. Azért dolgoznak, mint mindenki más: hogy pénzt keressenek.

Nem minden szexmunkás egyforma, más társadalmi csoportból, rengeteg különféle motivációval kezdenek bele. Van, aki élvezi a munkáját, van, aki legszívesebben más foglalkozást választana, ha tehetné. Sokuknak azonban korlátozott lehetőségeik vannak más szakma választására. Az utóbbi időben egyre több egyetemista, főiskolás választja ezt a pénzkereseti lehetőséget, hogy tanulmányaikat finanszírozzák.

Sok szexmunkás azért választja ezt a munkát, mert a részmunkaidőben végezhető munka rugalmas napi beosztást tesz lehetővé, és nagyfokú szabadságot biztosít. Mások - mint én is - szeretnek a saját főnökeik lenni.