Görögországban találkoztam Gisellel. Az első perctől szimpatikus volt és barátnők lettünk. Emlékszem, a legelső dolog, ami feltűnt rajta, hogy ugyanolyan szív alakú rózsakvarc medált viselt a nyakláncán, mint ami nekem is volt. De nem csak a nyakláncunk volt hasonló, hasonló volt az érdeklődési körünk és véleményünk is sokmindenről, ahogyan a világot láttuk. Ugyanúgy osztoztunk az utazás iránt vágyakozásban is, így elhatároztuk, hogy a jövőben együtt hódítjuk meg a világot. Párban dolgozni amúgy is biztonságosabb, mert mindig van valaki melletted, akire támaszkodhatsz. Egy este nem volt áram az egész városban, így a klubb nem nyitott ki, mi pedig otthon ültünk a laptopom előtt és keresgéltünk az Interneten – ami hol volt, hol nem volt – a különböző ajánlatok között, hogy hová is utaznánk szívesen.

- Nézd, ez egy klub Dél-Afrikában! Mehetnénk szafarizni!

- Tényleg jól hangzik. Itt van egy másik Hong Kongban. Szuper képek! Onnan mehetnénk Thaiföldre búvárkodni.

- Menjünk Guamra! Ott van egy katonai bázis.

- De a kanadai klubban is jók a feltételek.

Ma kijelenthetem, hogy 17 különböző országban dolgoztam, számos különböző városban, Kanadától a kínai Makaóig. Néha Gisellel együtt, máskor nélküle. Néhány helyen nem maradtam tovább két napnál, máshol hónapokig leragadtam. Rengeteg választási lehetőségem volt, hogy hova is szeretnék menni. Ebben a formában magánvállalkozóként én vagyok a főnök, igaz ugyan, hogy a klub szabályait betartva kell a munkám végeznem, de magamnak, magamért dolgozom. Ha egy hely nem tetszik, bármikor leléphetek, max vállalom annak a lehetőségét, hogy nem fizetnek ki. A világ bármely pontján lehet egy klubbot találni, úgyhogy nincs mitől félnem.